Kosztolányi híres verssora jutott az eszembe tegnap, az idei első StartupSzerda után hazafelé. Az eseményre a Mobilis épületében került sor. Ez a győri kiállítási központ valóban interaktív, ahol a tudományt játék és élmény által fedezhetjük fel, ezért a szervezők keresve sem találhattak volna jobb helyet a meetuphoz, hiszen az idei első téma a gamification, vagyis a játékosítás volt.
Mindannyian játszottunk már, egyedül vagy párban, esetleg társaságban, a szabadban vagy egy szobában. A játék egy örömforrás, szórakoztat minket. Ki ezért, ki azért, de mindenki szeret játszani. De hogyan használható fel mindez a marketing vagy az oktatás területén, esetleg a munkatársak kiválasztásának folyamatában? Hogyan lehetnek érdekesebb, szórakoztatóbb és hatékonyabb folyamataink? Hogyan tanulhatunk és mérhetjük fel képességeinket játszva, szimulációk segítségével? Hogyan alkalmazhatjuk a módszert a gyakorlatban?
Többek közt ezekre a kérdésekre kaphattunk választ a gamification három szakértőjének előadásaiból. Bár a téma meglehetősen összetettnek és kiterjedtnek hangzik, mégis a három előadónak köszönhetően sikerült egy átfogó képet kapnunk a módszerről és annak alkalmazásáról. Annak pedig külön örülhettünk, hogy mindez száraz elméleti magyarázatok nélkül, szórakoztató és interaktív módon történt.
Közel 70-en vettünk részt a rendezvényen, és vidám hangulatban vágtunk neki a játékosítás megismerésének.
Pusztai Ádám, a Kollektíva alapítójának előadásával kezdődött a program, aki azonnal magasra tette a lécet - már a hangulatot tekintve - röpködtek a poénok és már az előadás második diájánál bevonásra került a közönség. Ádám megkért minket válasszuk ki a kedvenc játékunkat, majd osszuk meg a mellettünk ülővel miért is játszunk pont ezzel a játékkal. Végig a prezentáció alatt Ádám kérdezett és kérdezett, mi pedig szavaztunk, így valóban nem csak hallgattunk, hanem hamar részeseivé is váltunk az előadásnak. Közben végigvettük a játékosítás elméleti alapjait, szemléletes példákkal, hogy hogyan is alkalmazzák ezt a gyakorlatban, pl. a Libri elhagyott könyvek projektje, FaceBook gamification kampányok vagy Ádám saját játékosított egyetemi kurzusa. Kiderült számunkra, milyen is egy jól játékosított projekt, és megadta az elméleti alapot is a többi előadáshoz.
Farkas Zsuzsanna előadásában megismerkedhettünk az EDUardo nevű szimulációs játékkal, amivel üzleti képességeinket fejleszthetjük játékos módon, ami mélyebb és stresszmentesebb tanulást tesz lehetővé. Itt vállalkozóként működhetünk egy szimulált környezetben, de ugyanolyan fontos és komoly üzleti döntéseket kell meghoznunk, mint a valóságban, valamint visszacsatolást is kapunk a döntéseink következményeiről. A prezentáció második részében megtudhattuk, hogyan lehet szimulációs játékok segítségével hatékonyabbá tenni a különböző munkatársak kiválasztását, hiszen a készségek valós felmérése igencsak nehéz egy szimpla beszélgetés alkalmával. Szimuláció segítségével az emberek reakcióit, döntéseiket és viselkedésüket figyelhetjük meg különböző helyzetekben. Ez jelentősen megkönnyítheti a döntést egy kiválasztási folyamat során.
Andrei Damsa volt a program utolsó előadója, akinek prezentációjával sikerült feltenni az i-re a pontot, hiszen lépésről-lépésre osztotta meg velünk, hogyan is építhetünk fel egy játékosított megoldást a gyakorlatban. Egy hat lépésből álló folyamatot ismerhettünk meg, amivel technikailag is képesek lehetünk összerakni egy gamificationt alkalmazó projektet. Továbbá példákat is kaptunk, hogy mire figyeljünk, hogy valóban jól működjön a megoldásunk, és hogy a játékosítás nem feltétlenül csak digitális formában képzelhető el. Ráadásként azt is megtudhattuk, mivel is foglalkozik a Játékoslét Kutatóközpont.
Jól felépített és informatív előadássorozaton vehettünk részt, ezért külön köszönet a szervezőknek és előadóknak. Az est zárásaként további színvonalas programokról kaptunk tájékoztatást a StartupGyőr szervezőitől, pl. az Ideathon 2.0, Hild Imre februári előadása a nemzetközi piacralépésről, a T-Systems Hello Biznisz meetupja, illetve további INPUT programok.
A program végére is kitartott az inspiráló vidám hangulat, lehetőség volt beszélgetni az előadókkal, illetve egymással és volt pogi is, hogy mindez jobban működjön.
Hazafelé aztán arra jutottam, hogy ezt a módszert valóban alkalmazni kellene minden területen, nemcsak a vevőszerzés, a hatékonyabb kiválasztási folyamatok, vagy a mélyebb tanulás miatt, hanem hogy mindannyian megkönnyíthessük az életet, hogy aztán jobban szórakozhassunk minden területén. Hiszen a játék minden formája szórakoztató, kiváló tapasztalatszerzés, közben pedig jobban megismerhetjük egymást és önmagunkat. A játékosításnak hála pedig már a marketingnek, az oktatásnak vagy a HR-nek sem kell unalmasnak vagy sablonosnak lennie.
Mert az talán nem kérdés, hogy akarunk, mindig, mindig játszani…
Köszönet a képekért: Májer Csaba József
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.