Startupfeeder

„Ahhoz, hogy egy természettudományi áttörés eredményei jobbá tegyék a mindennapi életünket, szükség van arra, hogy a társadalomtudomány is fel legyen készülve és megfelelő környezetet biztosítson az innováció elterjedéséhez. Nem volt ez másképp a gőzmozdony vagy a nagy földrajzi felfedezések kapcsán sem.”

Ezekkel, a Mérő László meglátásait tovább érlelt szavakkal, hívta fel a figyelmet az OTDK-n második helyezést elért Dr. Stipkovits Tamás István a start-upok jogi szemszögből való vizsgálatának fontosságára.

Tamás a győri Széchenyi István Egyetem jogi karán tanult és saját elmondása szerint egy „meglehetősen kanyargós, de annál izgalmasabb” út vezette el idáig.

Az egész 2018-ban kezdődött, amikor – Erasmus keretében – Ausztriában töltött féléve során egy angol nyelvű beadandót kellett megírnia.

A dolgozat jól sikerült, ezért úgy döntött, hogy továbbviszi a témát és a diplomamunkája is ez lesz, valamint a TDK-n is elindul vele. A kutatás során fontosnak tartotta, hogy ne szűkítse le figyelmét pusztán a jogi szempontok vizsgálatára, hanem a téma gazdasági hátterét feltérképezve, rendszerben gondolkodva értelmezze a vizsgált jelenségeket.

Ez a hozzáállás kifizetődőnek bizonyult, amikor Tamás 2019-ben a helyi TDK-n első, míg 2021-ben az OTDK-n második helyezést ért el.

Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia már több évtizede az ország egyik legrangosabb tudományos rendezvénye, ahol a fiatal tehetségek bemutatkozhatnak. A konferenciasorozat célja, hogy a felsőoktatásban tanuló hallgatók munkáját elismerje, elősegítse az oktató-hallgató kapcsolatok megerősödését és támogassa a diákok tudományos tevékenységét.

A konferenciát minden páratlan évben 16 tudományszekcióban hirdetik meg. A szekciókba, amelyek az egyes tudományterületek országos döntői, azok a fiatalok nevezhetnek, akik a megelőző intézményi, kari konferenciákon erre teljesítményükkel jogosultságot szereztek.

Tamás dolgozata a „Ki ér le előbb az uniós csúszdán?” avagy tagállami versengés a törzstőke szabályozás területén címet viseli.

Tamás első megállapítása, hogy mind az Európai Unió tagállamai, mind más államok számos tekintetben versenyeznek egymással az állami támogatások, az adózási rendszer és a társasági jogi szabályozások területén. A kérdés pedig, hogy a start-up cégek megszerzésért folytatott versengés milyen változásokat hozhat ezeken a területeken.

Dr. Stipkovits Tamás István 

SD: Miről szólt az az ausztriai Erasmus-on kapott feladat és hogyan jutottál el végül ehhez a témához?

ST: Arról, hogy az EU miként próbálta harmonizálni a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó tagállami jogszabályokat. Egyrészt az Unió Bírósága hozott bizonyos döntéseket, melyek „kiiktattak” olyan nemzeti jogi szabályokat, amik sértették a letelepedés szabadságát és ez versenyhelyzetet teremtett a tagállamok között. Magyarul lehetővé vált, hogy ha valaki nem akarja a saját tagállamában a huszonötezer eurós jegyzett tőkét befizetni, akkor elmenjen egy másik tagállamba és akár egy eurós jegyzett tőkével alapítson egy céget, ami viszont ténylegesen a saját tagállamában fog működni. Ennek hatására számos tagállam lecsökkentette a törzstőke mértékét. Bár az EU Bíróságának döntései valamennyi gazdasági formációra vonatkoztak, mégis a korlátolt felelősségű társaságoknál jelentkezett leginkább a hatásuk.

Ezt követően az EU előállt egy új európai társasági forma: a Societas Privata Europaea gondolatával, melyet kifejezetten a kis- és középvállalkozások részére, illetve azért kívántak létrehozni, hogy az ilyen vállalkozások kedvet kapjanak határon átnyúló ügyletek bonyolítására is. A tervezet elfogadását a gazdasági világválság ugyan meghiúsította, de megjelentek a „kétsebességes törzstőkerendszerek.” Ez azt jelenti, hogy egy ország a klasszikus kft. alapítása mellett lehetővé teszi egy szimbolikus összegű jegyzett tőkével – akár 1 euróval is – bejegyezhető korlátolt felelősségű társaság alapítását is. Általában az utóbbinak más a neve (Németországban: GmbH és UG a megkülönböztetés) és a kft. „alfajtájaként” némi szigorítással a kft. szabályai az irányadóak rá nézve.

Itthon aztán jött a gondolat, hogy lefordítom magyarra a dolgozatot és hozzáírom a hazai jogi szabályozást és ezzel meg is van a diplomamunka. Viszont egyre inkább elmélyedtem a témában és a „tisztán jogi” szempontok mellé, kerestem statisztikai kimutatásokat; vajon nőtt-e vagy csökkent a kft.-k száma az elmúlt években? Hogyan változott a számuk más vállalkozási formákhoz képest?

Ebben az újfajta szemléletben nagy motiváció volt számomra a Hallgatói Innovációs Projekt, amelyben a dolgozat írásával párhuzamosan vettem részt és ahol egy „hús-vér” kkv. valódi kérdéseire kerestünk megoldást, ez gyakorlatias gondolkodásra sarkallt.

A cím időközben változott, már a törzstőkeminimum és az ezzel kapcsolatos tagállami „licitharc” került a kutatás fókuszába. A start-upok pedig időközben szintén belefonódtak a dolgozat szövegébe, ugyanis kerestem valami aktualitást, aminek függvényében érdemes újra átgondolni ezt az egész témakört.

A kft.-k és a kkv.-k között szoros, már-már történelmi a kötelék (hiszen a kft.-t mint társasági formát először Németországban hozták létre, azért mert a kisvállalkozások számára a részvénytársasági forma túlzottan „ormótlan” volt). De mi a helyzet a start-upokkal? Ezek „innovatív kkv.-k” vagy teljesen külön kell a két fogalmat kezelni?

SD: Mi volt a legvonzóbb számodra ebben a témakörben?

ST: Pont ennek a vizsgálata. Hogy az üzleti élet létrehoz újfajta vállalkozási típusokat (jelen esetben a start-upokat) és hogyan tud a jog erre reagálni, miként tud segíteni? Elegendő-e a mostani eszköztár (kkt., bt., kft., rt.) vagy létre kell hozni egy új társasági formát? Ha igen, akkor valamelyik meglévőnek az „alfajtájára”, vagy a meglévők közül kettőnek az „elegyítésére” van szükség?

Külföldön például létezik a bt.-nek és az rt.-nek egy keresztezett formája, ahol a beltagok felelőssége korlátlan, a korlátolt felelősségű kültagok pedig a részvényesek. Vagy egyáltalán szükség van új társasági formára? Ott van a bizalmi vagyonkezelés vagy különféle szerződéstípusok, nem lehet, hogy azokat kellene tovább gondolni?

Szóval rengeteg a kérdés és ezekre igazából nem akkor kapunk választ, hogyha a fentiek közül valamelyiket létrehozzák és bővül az egyik jogszabály néhány új bekezdéssel, hanem akkor, amikor látjuk, hogy az üzleti élet szereplői ezt elkezdik használni és elégedettek lesznek vele vagy pedig nem. Nyilván itt a siker titka, hogy a „start-uperek” és a befektetők is biztosítottnak érezzék a jogaikat és megbarátkozzanak azokkal az engedményekkel, amiket a másik fél irányába kell tenniük.

SD: Hogyan kerültél először kapcsolatba a start-up cégekkel, hogyan határozod meg őket, hiszen egységesen elfogadott definíció nem áll rendelkezésre?

ST: Még 2019-ben mentem el a győri startup közösség által szervezett StartupSzerdára és azóta van érdemi fogalmam a témáról. Tetszett az előadások változatossága és a barátságos légkör.

A start-up fogalmánál - úgy vélem - egyes kulcspontokat kell meghatároznunk, mint legfőbb jellemzőket és azoknak a kifejtésében rugalmasnak kell lennünk. A start-up 1.) egy induló vállalkozás, mely a működéséhez szükséges anyagi forrásokat és eszközöket túlnyomórészt harmadik személyektől szerzi; 2.) intézményt tart fenn, amely a leghatékonyabb működés érdekében tömöríti az ehhez szükséges ismereteket; 3.) egy technológiai innováció eredményeképpen létrejött árut visz piacra; 4.) így a gyors növekedés lehetőségét rejti magában.  A magyar jog a start-upok körülírásával már foglalkozott, úgy gondolom, ez a 2016-os Magyarország Digitális Start-up Stratégiája című írás pozitív hozadéka, továbbgondolása.

A start-up fogalmának meghatározása (Tamás-saját forrás)

Egyes paraméterei alapján azt is mondhatnánk, hogy a start-up egy „innovatív kkv.”, ezzel a megközelítéssel egyes forrásokban én magam is találkoztam, viszont ma már – start-uperekkel folytatott beszélgetések után - ezt egy téves értelmezésnek tartom. Hiszen hiába vannak hasonlóságok (pl.: a foglalkoztatottak számában), a kkv.-któl alapjában véve stabilitást várunk el, ameddig a start-upnak lételeme a bizonytalanság és az, hogy innovációra épül.

SD: Miben tudott segíteni Neked a győri startup közösség a kutatás során, kikkel működtél még együtt a kutatás alatt?

ST: Azzal, hogy tudtam olyan emberekkel is beszélni, akik a gyakorlatban foglalkoznak ezzel a témával és innentől volt egy erős talapzata annak, amiről írtam. Teljesen más egy hosszú leírást olvasni arról, hogy hogyan néz ki egy zebra, mint elmenni az állatkertbe és látni egyet. Ezért külön köszönöm Tüske Tamásnak a segítőkész hozzáállását, így tudtam egyeztetni többek között Páti Dianával és Károlyi Antallal.

A start-up közösségen kívüli vonalon meg kell említenem a konzulenseimet; Dr. Vermes Attilát és Dr. Szegedi Andrást, valamint Dr. Környei Mátyást, Dr. Glavanits Juditot és Dr. Szalay Gyulát. A dolgozat nem lett volna ilyen összetett a sokszínű vélemények meghallgatása és összedolgozása nélkül.

SD: Nemzetközi kitekintése is van a kutatásnak, mely tagállamok jogrendszerét vizsgáltad a hazai mellett?

ST: Több ország jellegzetessége megemlítésre került, de elsősorban a német és az osztrák jogot vizsgáltam. A magyar szabályozási rendszer ugyanis köztudottan sokat merített a „germán jogi kultúrából.” Erre utalt Magyary Géza már 1893-as tanulmányában, aki az akkor még Magyarországon nem alapítható kft.-ket azért említette meg, mert „köztudomás szerint jogintézményeinket Németországból szoktuk behozni.” Az angolszász jogrendszerekkel is foglalkoztam, illetve ennek a két eltérő szemléletnek a leglátványosabb összeütközéseit az EU Bíróságának ítéleteiben láthattuk.

SD: Hogyan tovább, folytatni fogod a téma kutatását?

ST: A jelenlegi dolgozatom az idő rövidsége és a megadott mennyiségi keret szűkössége miatt a törzstőke mértékére és annak szükségszerűségére koncentrált. Izgalmas meglepetéseket tartogathat a gazdasági társaságok felépítése, szerkezete alapján feltenni a kérdést, vajon mi a legjobb a start-upoknak?

Illetve nem a társasági jog az egyetlen terület, ahol lehet növelni a vállalkozói kedvet; az állami támogatások szintén fontos szerepet játszanak ebben a versengésben. Az „észak-nyugati átjárót” még nem találtuk meg, úgyhogy sok felfedezetlen terület van még számomra és minden lelkes, a témakört megismerni vágyó számára is.

SD: Mit tanácsolnál, azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik megismerkednének a start-upok világával?

ST: A kockázati tőkebefektetés kultúráját nem lehet egy karcsapással meghonosítani, viszont kellő erőfeszítések nélkül nem alakul ki és Magyarországról a brain-drain jelenség hatására más országok kiszivattyúzzák a hazai tudástőkét.

Ha nem érjük utol, akkor elgurul és itthagy minket az időnek az a bizonyos szekere, ezért tartom fontosnak, hogy foglalkozzunk a témával nemcsak gyakorlati, hanem elméleti szinten is.

Így bátran merem ajánlani az egyetemi hallgatóknak, hogy ismerkedjenek meg közelebbről a start-upok világával, hiszen itt Győrben segítőkész szakemberekhez lehet fordulni.

Kiemelten fontos a párbeszéd, az, hogy ne csak a négy fal közt gondolkodjunk, hanem merjünk és akarjunk kérdezni, hallgassunk meg másokat is!

Köszönet az interjúért Dr. Stipkovits Tamás Istvánnak!